Parti Nagy Lajos Ibusárja a kortárs magyar színiirodalom egyik legeredetibb műve. Darvas Ferenc komponista írt hozzá zenét. Hol is kaphatna jobb lehetőséget ez a mű, mint a Nagymező utcában...

A darab színhelye Ibusár megállóhely. Kisváros valahol az Isten háta mögött, ahová, s ahonnan csak néhanap érkeznek, s indulnak vonatok. A pénztár fülkéjében ott ül Sárbogárdi Jolán, menetjegykiadó, s egy másik életről álmodik. Operettet, sőt operetteket ír. Műveivel, s figyelmet esdeklő leveleivel halmozza el a Magyar Boldog című kiadványt, de csak nem jön válasz, vagy ha jön, "nyelvi szempontú bajokra" hivatkozva elutasítják alkotásait. Így egy "harisnyaszomorú, ám végzetes, őszi nap" éjszakáján Jolán föllázad…  

Hősnőjét a szerző, Parti Nagy Lajos így jellemzi: "Nem szép, nem csúnya. Egy lestrapált, kortalan, nagyjából negyven éves nő. Illetve húsz. Illetve hatvan. Álmosan, gyűrötten támolyog elő a szobájából, hálóing vagy nyuszis pizsama, steppelt, virágos otthonka."

A nem mindennapi mű elsősorban a két főszereplő színésznőnek ad parádés lehetőséget: a Jolánt játszó Siménfalvy Ágota és Anyuskát megszemélyesítő Lehoczky Zsuzsa mellett a Béres Attila-rendezte produkcióban látható Mészáros Árpád Zsolt, Földes Tamás és Faragó András is.

A végére pedig  marad egy szolgálati közlemény erről a "kettős" produkcióról: ami operett-jelenet, az nagyon operett és nagyon zenés, ami konyha vagy állomás, ami valóság, az annyira "zenés", mint egy októbervégi esős csütörtök Ibusár-megállóhelyen.