"Képzelem, szegény szomszédok hogy örültek, amikor a párom elkezdte felszögelni a kitüntetést. Én még éppen édesapámnak újságoltam telefonon, milyen megtiszteltetés ért, amikor ő már elővette a szerszámos készletet" - mondja Vágó Bernadett, akinek persze amúgy nem volt kérdés, méltó helyre teszi az oklevelet. Szeret gyűjtögetni, minden premierajándéka, s a rajongók meglepetései is ott állnak egy erre a célra rendszeresített hatalmas dobozban "Életem kis állomásai" - így gondol rájuk.

Az Év Musical Színésze díj persze egy nagyobb megálló - vallja. "Ebben a kategóriában is egyetlen személyre esik a választás minden évben. Nagy öröm és megtiszteltetés, s persze iszonyatosan jó érzés, hogy a színház így megbecsül" - mondja. S bevallja, eszébe nem jutott, hogy ezt az elismerést veheti át. "Csak annyit mondtak, kapok valamit. Én a pályakezdő tehetségeknek járó Marsallbotra gondoltam… A konferanszot pedig nem hallottam, így csak a színpadon szembesültem, mivel is jutalmaztak. Kicsit kóvályogtam is…" - nevet, amikor visszagondol a szituációra.

S hogy miért most jött ez az elismerés? Vágó Bernadettnek két válasza van erre. Az egyik: "Korábban nem érdemeltem volna meg…" Mondatával arra utal, hogy maga sem volt teljesen elégedett alakításaival: "Bevallom, eleinte voltak gátlásaim. Néha úgy éreztem a színpadon, mintha falak vettek volna körül. De Kerényi Miklós Gábor direktor iszonyúan jó pedagógus, rengeteget segített. Szép lassan el kezdtem érezni, élvezni a darabokat." S hogy mennyire, azt bizonyítja a másik válasz: "Az elmúlt évadban rengeteg gyönyörű szerepet kaptam. Beálltam Elisabeth-nek, s két ősbemutatón is bemutatkozhattam: Ginaként az Abigélben, majd nyáron Szegeden a Szentivánéji álomban Hermiaként. Hatalmas élmény mindegyik, hálás vagyok értük!"

S Vágó Bernadett most sem vágyik semmi másra, mint hogy meglévő szerepeivel, a színpadon bizonyítsa, méltó a Magyar Operett Napján kapott elismerésre. "Mindegyik darabban csak jobb és jobb szeretnék lenni" - mondja, s hozzáteszi, szerinte nagy beképzeltségre vallana hét főszerep után szerepálomról beszélni. "Mindegyik a kedvencem - főleg akkor, amikor játszom őket. Júlia volt az első, egyértelmű, hogy imádom, majd jött egy világpremier, Vetsera Mária, amit követett egy másik, az Abigél. Most a worldmusical különleges világát szokom, de nagyon kedvelem ezt is. Az Elisabeth-ről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A két abszolút kedvenc előadás pedig A Szépség és a Mozart!. Kell ennél több?"

Így hát, ha színpadi vágyai nincsenek is, azt nem tagadja, egyre jobban élvezi a szinkronizálást, szívesebben kölcsönözné a hangját még többet. A Bűbájban hallhattuk már, most pedig egy 40 részes mesesorozat következik, s nagyon vágyik egy komolyabb mozifilmre is.

Ami pedig a magánéletet illeti, egy kertes családi házra gyűjtöget mostanában. Szeret kertészkedni, mostani lakása előtt is tele van a gang virágokkal. Meg aztán jó lehet- mondja - kávét szürcsölgetni nyaranta a teraszon, télen pedig havat lapátolni, utána pedig beülni a kandalló mellé. "Szeretek romantikus hangulatba kerülni. Gyertyafényes vacsorával várni a páromat, s elbeszélgetni egy pohár bor mellett. Télen jó begubózni, már most is alig várom…"