Szerinted miért jó, hogy musical született az Abigélből? Nem érzed úgy, hogy távol áll a regény világától a musical műfaj?

Arra, hogy feldolgozzuk Szabó Magda regényét, nagyon sokan felkapják a fejüket, de az írónő a kor műfajának nevezte a musicalt, s az gondolta, hogy Abigél-történet zenés változata a regény népszerűségének továbbélésétis szolgálja majd.
Az, hogy a zenével dogozzuk fel a regényt, az más színeket is adhat. Egy-két jelenet például a zene miatt sokkal drámaibb lesz. A történethez nem raktunk hozzá, Szabó Magda regénye nem igényel átalakítást, sőt, nem is szabad hozzányúlni. Egy-két dolgot természetesen ki kellett hagyni, de a kulcsfontosságú dolgok nálunk is megtörténnek. Az Abigél egy harmincnyolc éves regény, de, hála az égnek, még mindig kötelező olvasmány, így tényleg mindenki ismeri, rám is nagyon nagy hatással volt a könyv. A musicalt pedig egy nagyon fiatal rendező, Somogyi Szilárd rendezi, akivel közel egyidősek vagyunk, így azt gondolom, hogy ugyanannyi idősen találkoztunk a regénnyel és körülbelül ugyanabból a szemszögből látjuk a darabot.

Szabó Magda először nem egyezett bele a feldolgozásba, az írónő később mégis rábólintott a musicalre, miért?

Szabó Magda valóban nem volt híve annak, hogy a darabjait bárkinek odaadja, hogy bárki bármit csináljon velük. Somogyi Szilárdnak sikerült megnyernie meg ezt a kegyet, hogy feldolgozza. Először csak az Álarcosbál feldolgozását engedélyezte, de miután azt látta, abba is beleegyezett, hogy az Abigélből musical legyen. Úgy érezte, megbízhat Somogyi Szilárdban, aki az ő gondolatát közvetíti.

Vágó Bernadett

Szerinted a musicalekben leegyszerűsített karakterek jelennek meg?

Én nem gondolom, a Gina például nagyon is komplex, sőt az eddigi szerepeim sem nevezhetőek könnyebb karaktereknek.

Horn Micit Udvaros Dorottya alakítja, pedig ő ritkán látható zenés darabokban.

Udvaros Dorottyán csak ámulok a próbákon. Fantasztikus vele dolgozni, nagyon művelt, érzékeny és nagy tudású tehetséges színésznő, sokat lehet abból tanulni, hogy ő hogyan alakít ki egy karaktert. Van egy közös jelenetünk, amelyben ketten tangózunk, de én még mindig nehezen fogom fel, hogy ilyen színészekkel játszhatok.

Mennyire lesz más a te Vitay Georginád, mint Szerencsi Éva filmbeli alakítása?

Szerencsi Éva alakításával nagyon magas a mérce, ő az iránymutató, nem is akarom felülmúlni, hiszen lehetetlen lenne. Előző szerepeim közül Júliát sokan eljátszották már, de a Rudolf Vetsera Máriáját ebben a felfogásban én formálhattam olyanra, amilyenre szerettem volna. Az én Ginám is biztosan más lesz valamennyire, mint Szerencsi Éva, de erről inkább a bemutató után kellene beszélnünk.

Hogyan lett a tiéd a szerep?

Nem volt meghallgatás. Ismerték a hangi és színészi kvalitásainkat. Öt főszerepem van itt az Operettszínházban, ebből három címszerep. A direktor úr, Kerényi Miklós Gábor bízik bennem és a társulatában. Az Operettszínházban évek óta egy igen erős csapat dolgozik együtt, s a darabokat ránk találják ki, nem fordítva.

Klikk

Milyen egy musicalszínésznő tipikus pályaképe? Mi lehet a pályájának csúcsa?

Az Operettszínház stúdiójába jártam, éreztem, hogy mindig közel voltam a tűzhöz, az első szerepem is egy főszerep volt: Júlia a Rómeó és Júliában. Akkor azt mondtam, ez az, amire vágytam, innen hogyan tovább. Aztán jött az osztrák-amerikai-magyar koprodukció, a Rudolf, akkor is azt gondoltam, hogy mindent elértem. Aztán a Szépség és a szörnyeteg főszerepét kaptam, amelyet nagyon szeretek, mert kedvelem a Walt Disney-meséket. Utána az Elisabeth következett, amely egy hatalmas címszerep, arra, hogy ezt Janza Kata után eljátszhattam, méltán lehetek büszke. És most itt az Abigél, ami egy édes teher, hiszen nagyon magas a mérce. Az adott pillanatban minden szerepemet úgy éltem meg, hogy az a pályám csúcsa. Az, hogy az Operettszínházban dolgozhatok, és a rendezők, valamint az igazgató bizalmát élvezem, csodálatos. Meg kell becsülnöm magam.

Nem szeretnél később prózai darabokkal vagy popzenével próbálkozni?

Prózai darabban szerepelni óriási kihívás lenne, de ellentmondanék saját magamnak, ha azt mondanám, én ezt szeretném csinálni. Nyolc évig hegedültem, hiányozna a zene. A poplemez kérdését pedig hagyjuk nyitva, foglalkoztat természetesen a dolog, de ez még várat magára.

Mit gondolsz arról, hogy a musicalt gyakran nem tartják egyenrangúnak a prózai színházzal?

Nem gondolom, hogy a musicalekre csak a zene miatt jönnek a nézők. Az itt dolgozó színészek nem csak énekes színészek, hanem művészek. Lehet, hogy elég csak kiállni a színpadra és gyönyörűen énekelni, fontos, hogy ehhez a színészet is párosuljon. Ha a musicalszínésznek nincs érzéke ahhoz, hogy az érzéseit egy-egy mozdulattal kifejezze, az egészet megette a fene. Ezért élvezik a musicalt a nézők, nemcsak a zene miatt.