– Kávé, konyak, cigaretta?
– Nem vagyok kávés. Csak az éjszakai próbák előtt iszom egy csészével. A cigarettát pedig a bulik alkalmával veszem elő. Valószínűleg a premier bulin egykét szállal majd elszívok. A konyakot nem szeretem. Inkább boros vagyok, de nyáron fröccsöt iszok. Borszakértő nem vagyok, de csakis minőségi borokat vásárolok.

– Ilyen nehéz próbasorozatban is meg lehet engedni a borozgatást?
– Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kőszínházban nagyon szigorúan végigpróbáltuk a darabot. Akkor szó sem eshetett szórakozásról. Szegeden már más a hangulat, mert az előadásokon kívül egy kicsit kirándulás is az itteni életünk. Szeretjük jól érezni magunkat a Dóm tér környékén, ezért a halászlé mellett elborozgatunk szabadidőnkben. Egyébként varázslatos Szegeden dolgozni a csillagos égbolt alatt. Persze ha rendeznek bennünket, akkor előfordul, hogy felhős lesz az ég.

– Szigorú ember Kerényi Miklós Gábor, a Szentivánéji álom rendezője?
– Határozott, keménykezű rendező. Amikor a színpadon vagyunk, mindenkitől a maximumot várja el. A próbák után viszont bármiről lehet vele közvetlenül beszélgetni.

– Nem nyomasztó az, hogy lépten-nyomon azt olvasni és hallani, hogy világsiker készül a Shakespeare darabból?
– Nem nyomasztja a társulatot. Azon dolgozunk, hogy világsiker legyen! Örülök, hogy ilyen formában jelenik meg a sajtóban, mert a közönség is felspannolva érkezik majd az előadásra, és tudja, hogy valami újra számíthat. Közvetlenül a színpadra lépés előtt biztosan be fog ugrani, hogy most aztán meg kell mutatni, mit tudunk, mert nagy a várakozás. Egy biztos, a darab zenei világa megújulás lesz a musicalekben.

– Izgulós?
– Nem. Egyáltalán nem. A sok munka magabiztossá tesz.

– Milyen a viszonya a fakanállal?
(Dolhai Attila nagyot nevet)
– Nem sok viszonyom van a fakanállal, de néha előfordul, hogy nyaranta egy-két alkalommal kezembe veszem, és megkavarom a bográcsgulyást vagy a babgulyást, esetleg a lecsót. Mindez akkor fordul elő, ha van idő, társaság, és közben jókat beszélgetünk. Egyébként nem vagyok főzős típus.

– Mi a rendje az étkezésének, amikor Szegeden dolgozik a szabadtérin?
– A próbaidőszak alatt elég rendetlen az étkezésem, mert a Dóm téren vagyunk hajnal egyig, akkor már nem eszem semmit. Dél körül, ha felkelek, nem sok idő van a kora délutáni próbáig, ilyenkor bekapok a büfében egy szendvicset. Viszont főtt étel nélkül nem tudok meglenni, ezért két próba között mindig szakítok időt az ebédre.

– Fogyókúrázott már?
– Még soha nem kellett. Ha kicsit elnehezülök, akkor igyekszem gyakrabban enni és keveset. És viszszafogom a szénhidrátot.

– Sportol?
– Nem. Ugyanis az Operettszínház előadásai rengeteg mozgásra épülnek. Ez rendkívüli módon tréningben tartja a társulatot. Egyébként nem is lenne időm sportolni.

– Szőke, barna vagy fekete az ideálja?
– Jézusom, micsoda kérdések! Szőkésbarna, vagy ahogy mondják: a seszőke. A nő személyiségének van varázsa, függetlenül attól, hogy vörös, barna vagy fekete.

– Megbocsátó?
– Igen, nem szeretem körülöttem a feszültséget. Az is előfordult már, ha nem kértek bocsánatot, akkor kiprovokáltam, hogy én kérhessek elnézést. Egyébként is kibeszélő típus vagyok, nem szeretem magamban tartani a problémákat, azonnal szeretem megoldani.

– Optimista vagy pesszimista?
– Optimista vagyok. Azt hiszem, hogy jók az emberek, szeret mindenki mindenkit. Ha azt hinném, hogy nem jó a világ, akkor nem lenne érdemes élni. És ha nem lennék optimista, akkor nem lennék sikeres a szakmámban és a magánéletemben. Hiszek abban, hogy működik egy jóság abban a világban, ahol élünk.

– Film, színház, muzsika?
– Nagyon várom a Valami Amerika 2-t. Sok jót hallottam a kollégáktól a forgatásról. Volt szerencsém megnézni más színházakban is előadásokat. Az a baj, hogy nem tudok attól a gondolattól megszabadulni, hogy milyen jó a mi társulatunk, és mindig azt figyelem, hogy mi ezt hogyan játszanánk el. Muzsika az életem. Szólólemezem is van. Úgy terveztük, hogy a bemutató után lesz egy saját koncertem Szegeden. De az idő rövidsége miatt ez nem lehetséges. Nagyon sajnálom, hogy fellépés miatt lemaradtam a budapesti Santana-koncertről.

– Három kívánság?
– Szeretnék beköltözni augusztus végén az épülő otthonomba. Legyen kiegyensúlyozott, boldog életünk, és gyerekeimnek soha ne legyen bajuk az életben.