Nem tudom.. ha ezeket összerakjuk, talán választ kaphatunk.

Minden a Matekórával kezdődött

Annyi viszont bizonyos, hogy egy ország szívébe belopta magát, mint Benvolio, Rudolf, Mozart - és még sorolhatnám… Rengeteg szerepen van túl, kisebb és nagyobb megmérettetéseken. Küzdött már az életben maradásért, küzdötte magát egyre feljebb a szakmában is. Elérte már a „csúcspontot”? Szerintem még nem! Berobbant a közéletbe, a színházat szerető emberek előtt nem titok a neve, mégis szerintem Árpinak még van útja felfelé. De honnan is indult?

Nem Budapesten kezdődött el neki minden (ahogy ezt sűrűn emlegeti) hanem Nyíregyházán. Egy nap statisztákat kerestek a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházba, ahol maga Árpi is megjelent, bár, mint kiderült nem maga a meghallgatás érdekelte, csak egy igazolást szeretett volna kapni, ami felmenti az iskolai hiányzás alól. Sorsát nem kerülhette el, bevonult a „zsűri” elé és belefogott a mondókájába melynek címe a Matekóra volt. Árpinak sem lehetett a legkellemesebb, de a kínos helyzet, nevetésbe csapott át, Ő pedig ezért a csodálatos alakításért cserébe megkapta a Danton halála című darabban a forradalmár szerepét!A

Tehát igazolást helyett egy löketet, egy indulópontot kapott. Később sorra kapta a szerepeket a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban illetve az ország különböző pontjain.

Túlélt egy balesetet, ami ha nem történt volna meg, talán ma nem rajonghatnánk érte. Megkapta a „Lucky Boy” becenevet, ami szerintem érthető azok számára, akik ismerik az Ő történetét. Nem szeretném leírni ennek az előzményeit, faggatták már épp elegen erről Árpit.

Miért is szeretik Őt annyian?!

Már a megjelenésével felhívja magára a figyelmet,ha épp nem az öltözködésével vagy a belőtt sérójával akkor a csibészes mosolyával mindenképpen! (Amitől teszem hozzá tinik illetve nem tinik ezrei olvadoznak…)

Nemrégiben voltam Árpi egyik koncertjén, mondanom sem kell, hogy a hangulat egyszerűen fenomenális volt. Rengeteget nevettem, Árpi poénjai, tréfái imádnivalók. Végig pörögte az egész estét, énekelt , táncolt,nevetett,nevettetett,minden megtett a fergeteges hangulatért. Kommunikált a rajongóival, barátságos és közvetlen volt!

Rájöttem, hogy nem bírja, ha miközben Ő muzsikál a drága közönsége „csak úgy üljön”. Neki köszönhetően letáncoltam a lábamat a koncert végére, miközben torkom szakadtából énekeltem vele! Végig jókedve volt és az a hang, ami kijött a torkán az egyszerűen…leírhatatlan..)és most visszaváltok általánosításba…

A hangja…a fellegekbe repít,felpörget, olykor lenyugtat. Amikor kell lágy és érzelmes, vagy épp erőteljes és rekedtes. De tény hogy mindig „odateszi magát”! Odafigyel a rajongóira, kedves és türelmes, persze Ő is emberből van, lehet rosszabb napja, de szerintem ez nem mérvadó. És meg kell hagyni, hogy pasinak sem utolsó… Aláír, mosolyog, beszélget, pózol, viccelődik, és megint aláír, és kezdődik minden elölről.

A Budapesti Operettszínházban napról napra felejthetetlenebb élményekkel gazdagítja a rajongókat. Énekel és játssza a szerepét és mindezt kiválóan csinálja. Nem feledkezik meg, azokról sem, akik nem tudnak feljutni a fővárosba, koncertezik szerte az országban.

Összességében MÁZS kiváló énekes, színész, barátságos, közvetlen, és imádnivaló, a hangjával elvarázsol, a vicceivel megnevettet, a tehetségével pedig lenyűgöz és gyönyörködtet!

Egyik koncertjén megemlítette, hogy mit írtak róla anno az újságok..: vidéki suttyó..Igen!! Ő a mi Drága Vidéki Suttyónk, a Budapesti Operettszínház egyik nagy kedvence, az egyik „Ügyeletes Szépfiú” és remélem még sokáig az is marad!!Ő…Mészáros Árpád Zsolt…

– Varga Viktória –

[2008.06.13.]