"Én magától értetődőnek tartom, hogy egy kulturált felnőtt ember a várandósság ideje alatt messze elkerüli a dohányfüstöt, ezért nem is terveztem, hogy bővebben szólok a témáról. Ám egy napsütötte reggelen, amikor vérvételre várva kiültem a kórház kertjében egy padra, letelepedett mellém egy kilencedik hónapos kismama és egy frissen szült szoptatós anyuka - mint azt a beszélgetésükből megtudtam.

Eddig minden szép volt, épp kezdtem magam, büszkén, jó társaságban érezni. Aztán majdnem leestem a padról a megrökönyödéstől, amikor kiderült, hogy a levegőzés célja nem más, mint hogy rágyújtsak egy-egy cigarettára, és mintha mindez még nem volna elég, kapjak a füstből én is bőven, egyenesen rám fújják. Mérhetetlen düh fogott el. (...)

Nem kell három diploma ahhoz, hogy az ember kiszűrje a lényege: aki dohányzik, az veszélyezteti az egészségét, és kockáztatja az életét! (...) Aki mégsem értené meg a cigarettásdoboz feliratát, aki nem érez felelősséget a gyermeke iránt, akit nem érdekel, hogy mekkora kockázatnak teszi ki a magzatát a dohányzással, az nem biztos, hogy olyan szellemi állapotban van, hogy alkalmas lesz egy gyermek felnevelésére.

Ez az én tomboló magánvéleményem, és még egyszer elnézést a végletes fogalmazásért!"